Az én egyik legjobb barátnőm: Gonda Viktória ( a második nevét nem írhatom ki). Szereti a lovakat. Egy suliba megyünk tovább...aminek örülünk. Földrajzon és kémián abban a "szerencsés" helyzetben van hogy oda kell ülnie a SZHANSZEJJJ mellé és hallgathatja ahogy ő kiabálja a válaszokat föleg mikor felszólítják...és súghat neki ha olvasnia kell. Ilyenkor jó hogy tudunk "jelbeszéddel" is beszélni ( inkább mutogatni). Ezeken az órákon kívül mellettem ül. Ez jó mert tudunk egymáshoz beszélni és nem kell mutogatni, kivéve törin mert ott se beszélni se mutogatni nem lehet mert a tanár egész végig őt figyeli és azt várja hogy rákiabálhasson: "Viktóóória" pedig milyen büszke volt már rá a szóbeli után, de hát ugy látszik ez is elmúlik.
Szóval ő az aki képes úgy áttugrani egy pocsoját, hogy a végén a közepén landol és összetudja keverni az egyik nagyon fontos versünket a Petőfi versekkel. Mérgében képes sírni és úgy eltudja kapni a röhögőgörcs hogy legalább egy óráig magában röhög. 8-kor jár iskolába. És mindig hozza a formájját....
(kép->bolondok napja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése